Valamennyien közlekedünk, de nagyon kevesen ismerik a lehetőségeit annak, hogy egy közlekedési baleset után hogyan csökkentsék veszteségeiket, hogyan és kitől téríttessék meg kárukat, miként találhatnak gyógyírt fájdalmukra.

A károsultaknak sem elegendő információja, sem elegendő ereje nincs ahhoz, hogy érvényesítsék a jogaikat ott, ahol mindenki más ellenérdekű velük.

Amikor valaki balesetet szenved, véget ér az addigi élete – és ez független attól, hogy kisebb, vagy súlyos sérüléseket szenvedett. A balesetet követő időszak semmi korábbihoz nem hasonlítható.

Minden baleset után van sokk, minden baleset következtében vannak nehézségek. A trauma után nincs idő a történtek feldolgozására, mert hirtelen hivatalos eljárások útvesztője következik.

Egy balesetet nem lehet meg nem történtté tenni. Nincs az a pénz, ami valóban kompenzálná a testi-lelki traumákat, az egész életre kiható következményeket. Nem mindegy azonban, hogy a károsultak milyen összegű kártérítést kapnak, hiszen a baleset után immár nehezített körülmények között kell helytállniuk az életben.

Az sem mindegy, hogy a kárrendezési-, és a kapcsolódó hivatalos eljárások mennyi idejüket, energiájukat emészti fel.

Nagyon sokféle kártérítési jogcím létezik, és a kárrendezés során minden ügy más, hiszen minden ember élete, sérülése, gyógyulása egyéni. Többnyire keretszabályok vannak, jórészt a kárrendezési- és a bírói gyakorlat formálja ezt a területet. A jogi tudás mellett ezért fontos a tapasztalat.

A kárigények érvényesítése alaposságot, precizitást és kitartást igényel, és látni kell az ügyet egészében, de a legapróbb részletekig is tudni kell a mélyére menni.